az események fokozódnak

Mallorca még mindig gyönyörű, de számomra unalmas kicsit. Be vagyok zárva a hotel területére, nem megyünk sehova. Délelőtt, ha jó idő van lemegyünk a partra, ebéd után „szieszta”, aztán medence, medence, medence. Néha bemennek játszani a fogdába is.

Mivel az eddigi másfél hétből három nap volt csak jó idő, így egy kicsit nehezebb. Most fúj a szél és kifejezetten hideg van. Kész élvezet bemenni a hideg medencébe. Így marad a kertben „rohanj utánuk” játék, ez természetesen az est tízes vacsi után is folytatódik. Mikor máskor fogócskázzunk a többi gyerkőccel?

Az Anyuka és az Apuka az esték egy részét barátaikkal töltik valahol a hotelen kívül. Ilyenkor egy több felvonásos tragikomédia szereplője, a későbbiekben nézője leszek. Roppant mulatságos megfigyelni, hogy a nevetést a bőgéstől egy hajszál vékony határvonal választja el, ami szintén ilyen könnyedén fordul át ormótlan, sikítozós, repedtfazék hanggá.

Első felvonás:

Helyszín, a hotel étterme, fő szerepben Luis - , MariaTeresa - , Salva Basagioti és szerény személyem, közreműködik 150 statiszta. A szövegkönyv rám eső részét írom csak le, mert ez állandó és rövid. „ Ülj rendesen! Ne rohangálj! Ne egyél kézzel! Miért kiabálsz? Nem, még azt is meg kell enni! Figyelj oda, több van az asztalon, mint a tálon!” A többi szerep változó. Luis ilyenkor még a jófiú szerepét játssza, MariaTeresa a primadonna, Salva pedig az étterem közepén torkaszakadtából üvölti, hogy „que te vayas”. Cseppet sem kellemetlen. Harminc embernél több egyszerre sosem néz… A legjobb, hogy a szikrázó tekintetek azt hiszik, hogy én vagyok az anyjuk:D Néhol szánakozva, néha a „ miért nem neveled már meg a gyereked” tekintet. Ha tudnák…

Második felvonás:

Helyszín: Hotel bár

Rohangáljunk sokan a bárban senkivel és semmivel sem törődve. Salva szerepe szerint: „Mi nekem egy üvegasztal? Végig sétálok rajta cipővel!”

Harmadik felvonás:

Az események fokozódnak. Rejtélyek halmaza, izgalmak sokasága leledzik ebben a fejezetben. Ki hívja a liftet? Ki nyomja meg a gombot? - pontosabban ki fordítja el a kulcsot, mert a mi emeletünk már kulcsos – ki rakja be a kártyát a zárba? Ma hányadik próbálkozásra jutunk be az ajtón? - mindegyik gyerkőcnek két lehetősége van. Akkor mehetsz be, ha zölden világít, ha nem sikerült, akkor csak a testvéreid jó indulatára számíthatsz, hogy bejutsz eJ.

Negyedik felvonás:

Este tizenegy elmúlt, irány a kisszalon, tévé bekapcs, azaz „drog beszedve”. Legközelebb ha reklám van, akkor tudok szót váltatni velük. Salvaval mindeközben a nagy szalonban puzzelezni próbálunk. Szorosan kapcsolódik az én szerepem: „irány az ágy, késő van! Pizsi, fogmosás” Reakció a felvetésemre? „takarodj!, Anyu azt mondta, hogy nem kell aludnunk menni” .

Finálé:

Bömbölés, kiabálás, négy- öt hívás az Anyukának, „veled akarok aludni? Mikor jöttök haza?” hiszti és verekedés közepette elalvás.

Tapsvihar és ováció. Köszönöm, köszönöm, virágot és bonbont az öltözőbe. Uhh, bonbont inkább ne, esélyes, hogy mire visszamegyünk Sevillába édesség túladagolásban kimúlok.

Ha nem láttok három napig új bejegyzést, megtörtént a tragédia. „Fagyi és csoki túladagolás és életveszélyes súlygyarapodás következtében alakját vesztette és gombóc artúrként kering az univerzumban”

Tegnapi nap eléggé eseménydúsra sikeredett. Anyukával felmentünk a padlásra a mosógépet beindítani. Pár órával később, amikor a tiszta ruhát ki akartam teregetni, észrevettem, hogy ez tényleg luxus szálló. Még a padláson is medence van, vagy csak bepisilt a mosógép? A lényeg, hogy egy hatalmas pocsolya volt a padláson. A következő mutatványomat minden zsonglőr és kaszkadőr megirigyelte volna. Háton szörfölni a lépcsőn lefelé, miközben megpróbálok egyensúlyozni a tiszta ruhával… Nem sikerült. A szörf igen, lejutottam. Semmi baj, megszoktam, hogy minden másodikra veszek csak levegőt. A lilafolt a karom már zöldül.

Ez a kisebb baleset jó volt arra, hogy rájöjjek, hogy a kislány gonosz. Először segítőkészen „gyógyvizet” locsolt rá, majd amikor nem volt kedvem játszani vele, direkt a lilafoltomat nyomogatta. Bosszúból.

Légyszí, legyen már jó az idő! Legalább strandolni tudnánk. Az a minimál színem is eltűnt, ami eddig volt. Talán az utolsó három napban…

Nyikk°