egyveleg

Fura egy család ez. Anyuka a kommunikáció hiányára panaszkodik, itt a Hotel területén Ő az egyetlen személy akivel nem tudok normálisan beszélgetni. Még a kismadarak is többet csicseregnek nekem mint ő. Ráadásul Anyuka felém csak akkor mosolyodik el, amikor rosszul használok egy igét, kifejezést, egyszóval, ha hibázok. Persze másokkal közvetlen és viccelődik, meg mosolyog.

A napokban történt apróbb momentumok:

Szereztünk új barátokat. Lehet már említettem őket. Egy Valenciai család. Apu, Anyu, három gyerkőc. A gyerkőcök kora nagyjából megegyezik, imádnak együtt játszani. Valenciai Anyu kedves, mosolygós, és nagyon jól bánik a gyerekekkel. Val' Apu pörgős, nagydumás és imádja a családját.

Szóval sok időt töltünk velük, szerencsére a gyerkőcök eljátszanak együtt, én meg beszélgetek a szülőkkel. Megkaptam az összes elérhetőségüket, ha szeretnék menni Valanciába, engem és a barátaimat - ha többen megyünk- szeretettel látnak egy igazi, eredeti, hamisíthatatlan valenciai paellára. Apuka kitalálta, hogy kiházasít engem oda. Van egy öccse, és ha hazamegy csak rólam fog neki beszélni, hagyja az eddigi életét és keressen meg engem:D

Ugrás térben és időben:

Az Anyuka - ugye bár az Anyuka az én srácaim anyukája- immáron másodszor is elveszítette piciny fiát a hotel területén. Először akkor, amikor szabadnapom volt. Arra érkeztem vissza, hogy "uhh hallottad, hogy Salva eltűnt és a recepción találták meg sírva?" Legutóbbi eset tegnap történt. Az Anyuka ment a bárba új és régi barátnőivel kávézni és beszélgetni. Salva követte. Visszafordultam és kérdeztem, Anyukát, hogy várjak, vagy hagyjam? "Menj csak, ő jön velem." Mentem játszani a lányokkal. Kis idő múlva visszamentünk és kérdezem, hogy hol van Salva. Néz rám és kérdezi, hogy hát hol? Sürgősen elkezdtük keresni mindannyian. Kiderült, hogy kiment az apukája után a tenisz pályához. Magamban már azon gondolkoztam, hogy miként küldöm el udvariasan az Anyukát melegebb éghajlatra, ha Salva eltűnését az én hibámként akarja elkönyvelni. Szerencsére nem próbálta meg.

Hirtelen más nem is jut eszembe, talán még annyi, hogy a gyerekek eléggé náthásak, kissé betegek. Nem hiába, hideg volt és fújt a szél sokat, a medence ilyenkor nem mindig gyerekbarát:) Salvaval egyre rosszabb a viszonyunk, már szinte egy légtérben sem lehetek vele, mert már akkor kiabál, hogy "niki hagyjál". Anyuka szerint ez azért van, mert beteg és nagyon nagyon fáradt. Az tény, hogy minden gyerkőc nagyon fáradt. Túl vannak pörögve, kiabálnak és nem koncentrálnak semmire sem. Tegnap este fent maradtam a lakásban, miután Salva elaludt. Anyukáék, vagyis a többiek vacsiztak lent stb. Fél tizenegykor feljött Anyuka és Apuka, hogy "niki menj le, és pontban tizenegykor itt legyetek". Mire érkezem le? Egy lány bőgve rohan felém, próbálom megnyugtatni, két perccel később hívnak a kölykök, hogy gyere, mert Alvaró nem kap levegőt. Kiderült, hogy a kissrác hanyat esett és nagyon beverte a hátát. Szerencsére nem lett komolyabb baja, az ijedtség is elég nagy volt nála, talán emiatt is lélegzett nehezen. Na több ilyen estét nem szeretnék!

Már csak holnap vagyunk itt, csütörtökön repülünk vissza Sevillába. Semmi kedvem. A változatosság hiánya itt is unalmas volt, de legalább itt tudtam beszélgetni másokkal. Sevillában sincs sok változatosság. Maximum elmegyünk a farmra, de ott is mindig ugyan azt csinálják.

Nem baj, fél lábon is kibírom, no meg nem sokára láthatom Döncit:)

Nyikk°