La Rana - utolsó felvonás

Tegnap elterveztem az utolsó teljes napot itt. Egy aprósággal nem számoltam csak – nem is tudtam, így nem is gondolhattam rá –, szombaton van nagypapi névnapja. Ignació-t pedig köszönteni kell! Jött is a család egy jó része. Vigyázni kel

lett nagyon, mert ha egy pillanatra elfordultál, vagy pislogtál a gyerekek száma duplázódott. A felnőttek száma is szaporodott – majdnem azt írtam, hogy a felnőttek is szaporodtak, még kész szerencse, hogy nem így írtam le-, persze nem olyan mértékben, mint a lurkók száma. Kezdtem gyanakodva figyelni az eseményeket és már valahol ott belül, a zsigereimben éreztem, hogy nem lesz itt szieszta, hiába várok a habos kakaómra.

Azt hiszem még nem említettem, hogy, mint a spanyolok többsége, ők is egy igen vallásos család. Olyannyira, hogy a házban helyet kapott egy kis kápolna is. Egy piciny „oldal hajó”. A lényeg, hogy a családrész, aki megjelent részt vett egy ebéd előtti misén, mert „mit ad Isten”- most ide illik nem? – a nagymama unokatestvére pap.

Ebéd után enyém volt a megtiszteltetés, hogy még vagy hat gyerk

őcre vigyázzak a medencében. Mire valók a nagyobb unokatestvérek, ha nem arra, ha havi kétszer találkoznak, akkor lefoglalják a kicsiket? A lényeg, hogy mind túléltük, és szívesen cserélnék gyereket isJ

Furcsa dolog ám a pszihológia! Jelen esetben MariaTeresita és Salva esetében nézve. A leányzó otthon állandóan beszél, vagy hiszti van, vagy Luissal játszik, Salva jó esetben le van tojva. Salva Sevillaban Só Serint Sendben Sórakoztatja Serény Semélyét. Olyan, mintha átjöttünk volna egy dimenziók közti kapun, és minden fordítottján működik. MaTeresa sír anyuért, segít gondoskodni Salvaról és alig beszél, Salva kétszer jegyezte meg,

hogy hol van anyu és még ő vigasztalta nővérét, na meg be nem áll a szája, alig lehet lelőni. Azzal párhuzamosan, ahogy megérkeztek az unokatestvérek MaTeresa viselkedése úgy vált taszítóvá. Morgolódott velem, ő volt a nagylány, niki hozd ide, menj oda stb. Nem jött be neki, se nekem.

Majd, az öcsével egyidős Ariananak okoskodott, oktatta ki úgy, ahogy ő szokott kapni az Anyukától. Szóval elgondolkoztam, hogy vajon mi zajlik le ilyenkor a fejében…

Úgy terveztem, hogy bemegyünk a medencébe, elmegyünk megnézni az éjjel született bocikat. Itt már frissensültként, izé, újszülöttként számot kapnak a fülükbe, és nagypapi rögtön meg is „jelöli”. Első körben a jel nem más, mint hogy kivág mind a két füléből egy apró darabot. Volt egy két pillanat, amikor majdnem úgy döntöttem, hogy vega leszek.

Azután ebéd, majd pöti szieszta, ha MaTeresa megjelenik megint 20 percc

el később a szobámban, akkor kiváló elfoglaltságot találtam ki neki. Meguntam a „hadd fésüljelek meg, inkább ilyen frizurát csinálok, kifestem a körmeid” játékot. Olyan dolgot eszeltem ki, amivel mindenki csak nyerhet. Egy szemöldök csipesszel rászabadítom a lábamra, és egyesével kiszedheti a lábszőrömet. Duplán jó, nekem nem kell leszedni, ő meg élvezi, hogy fájdalmat okozhat – majd néha feljajgatok, hogy hihetőbb legyen- és legalább egy időre lekötöttem. Addig tudok olvasni. Zseniális megoldásnak tűnt. Este pedig szintén medence, majd bikahajtás platón utazva, fürdés, vacsi, alvás. Minden borult, a lábam is szőrös maradt, micsoda veszteség.

Ma volt az utolsó nap La Rana-n, szerintem többet ide nem jövök vissza. Sajnos. Nagyon kedvesek a nagyszülők, a mindenféle személyzet is, a sok kutya, a pacik, a légkör, a hely.

Tényleg hiányozni fog. Most este csak ültem kint a kerti részben, néztem

a csillagokat és érzem, hogy valami nagyon hiányozni fog. Ki is rázott a hideg.

Most épp a vasárnapi szieszta zajlik, igen, én is érzem az ellentmondást a mondaton belül. Salva alszik a nagyival, így van egy kis időm pihenni nekem is. Egy- másfél – jut eszembe, de rég voltam Másfél koncerten- óra pihenőm nekem is van. Utána újra beindul a gépezet és irány nyúlra vadászni, az mindegy, hogy mankóval is gyorsabb nálunk a nyuszi, de el kell kapni! Fontos kelléke a nyúl vadászatnak, egy magadnál két számmal nagyobb, kétkerekű bicikli, ami nehézségre körülbelül a te saját súlyod, és alig bírod feltolni a poros, kavicsos, homokos emelkedőn. Nyilván ez nem hátráltat semmiben sem. Majd elfelejtettem, az sem árt, ha terepjáró a kerékpár, mert be kell mászni vele a bokrok közé. Ha kivadásztuk magunkat, akkor irány a medence, egy két ugrás a trambulinról és már megyünk is bikákat terelni, persze a platóról kiabáljuk - honnan máshonnan-, hogy „hejj torro hejj!”. Talán addigra az Anyukáék is megérkeznek majd, de sok esélyt nem látok, hogy ma még eljussunk Sevillába.

Mivel tényleg az utolsó óráim La Rana-n, egy kicsit visszatérnék magára a helyre. Először is egy perces néma csöndet kérnék, hogy itt hagyom ezt a fél paradicsomot. Ez a hely számomra a nyugalom egy apró szigete, persze amikor a kismajmok már alszanak. Napközben is gyönyörű, de este csak ülni kint, élvezni a csendet, nézni a csillagokat. Fenomenális érzés!

A kertben madárházak találhatóak, rengeteg madár van a kalitkákban. Kisebbek, picit nagyobbak, egy két tyúk is van, kakas. A medence, a trambulinnal a pálmafák árnyékában, egy idilli kép. Az idősebbeknek a sarokban teniszpálya és „játszótér” a kisebbeknek. Kerti partira a legalkalmasabb a hely. Hívtalak titeket is, de senki nem jött. Egyedül buliztam szombat este a kutyákkal és a madarakkal (természetesen a háziakat nem hívtam meg). Ezenkívül még van egy „külső kert” is, itt van a lovarda és „terepjárda”. Sok ló és sok terepjáró, vagy sok lóerő és csak két terepjáró? Sose tudom. De Nojbi, hogy örülj, itt is van egy kedvenced. (Tegnap, amikor itt volt a család gondoltam, gyorsan pénzé teszem a kocsikat. A kilenc gyerekükből csak 4 vagy 5 volt itt, és legalább ugyan ennyi Mercedes is). A mezőt, a legelőket, az olajfa ligetet, a kis tavat az állatoknak kertnek számoljam?:)

A ház, mint már szerintem említettem – bocs, nincs kedvem visszaolvasni, lusta is vagyok, meg nekem annyira nem izgiJ - tipik spanyol stílusú ház. Egy kisebb Palota. Az emeleten nem voltam, de éjjel láttam világítani a fenti csillárt a kertből, nem arra következtettem, hogy apró, szűk egy szobakonyha van fent… A lenti részen két szalon van, a gyerkőcöknek hatalmas játszó szoba, és egy háló. Természetesen minden hálóhoz tartozik fürdő is. A ház tele van az 52 év alatt levadászott, ajándékba kapott vagy épp versenyen nyert trófeákkal, agancsokkal. Illetve békák sokaságával, de szerintem erről is beszéltem már. Számomra a hűtőszekrény a legviccesebb, majd csinálok róla képet, mielőtt visszamegyünk Sevillába.

A személyzet itt nagyon kedves és mosolygós, akik a „kültérért” –minden ami az állatokkal, a farmmal kapcsolatos- felelősek nagyon sokat dolgoznak. Ez az életük, van olyan is köztük, aki itt született, az ő szülei még a nagypapa szüleinél „gondnokoskodtak”. A mindenes szakácsokkal találkoztam most csak, mert mint kiderült a személyzet fele szabadságon van. Sacramento nagyon jófej, sokat mosolyog. Érdeklődő és kedves, őt bírom. Tömören ennyi e idilli hely, az én kis rezidenciám egy mellék házikó, három szoba van itt – nem hiába, nagy a család. Van egy apró zuhanyzóm, egy ágyikóm és egy ventillátorom. Meg egy székem is van. Öt napra bőven elég, főleg, ha időm sincs ide feljönni.

Azért már várom, hogy Sevillában legyünk, jól esne egy szabadnap. Az itteni napokat és a „gyökeres” viselkedés változásokat, mindent összevetve probléma mentesen (koppkoppkopp) zajlott az ittlét. Az étkezés órarendjéhez kezdek hozzászokni, de újdonság volt, hogy most kaptam én is fagyit, kekszet, yoghurtot, desszertet is. Persze amúgy is fejlett üldözési mániám tovább erősödött, mert amikor itt van sok ember – és a negyede olyan, vagy még mogorvább fejet vág, mint az Anyuka – és egy- egy elvétett szó megragadja a figyelmem, mint hogy „Budapest”, „chica”, ”sí, de Hungría” stb stb, mindeközben azok a pillantások… igen, jó lenne érteni a zártszájú andalúz akcentust.

De elég legyen a La Rana-i létből. Megyek, lelkiekben felkészülök az itt a nyuszi, hol a nyuszi játékra. De előtte még szerezni kéne, egy kávét is.

Nyüff°

u.i.: képek majd Sevillából, itt is alig van hálózat.

La Rana

(lusta) Dick-el, a farm "mindent lát, mindent hall" házőrzőjével.

Az egyik drótszőrű tacsi, szúrnak rendesen:)

Madárház (I.) a kertben

A Palota egyik szárnya

A Palota másik szárnya

Előleg. Van ott még, ahonnan ezek jöttek...

Nyüff°