Ez majdnem lemaradt.

Az egyik legfontosabb kép.

azért nagyon fogtok hiányozni!

Nyikk°

ajj:(

Holnap valószínüleg lejár a mobil internetem. Ha nem jelentkezem egy ideig, az azt jelenti - nem, nem csoki túladagolás-, hogy NINCS NETEM! Akkor majd Sevillából tudósítok legközelebb, úgy is hiányzik már kicsit a Rodilla:)

hasta pronto,

Nyikk°

fotó fotó csak egy százas.

készül a homokvár, amit elfújj a szél

no comment. Like'

vízesés

vízesés vízszintesen

Két kis bohóc, Miguelito és Salva

hol van a Greenpeace! dobják vissza, mentsék meg!

Nincs jó idő.

chu chua companía...

tüzijáték a tengerparton, Luis I, Luis II, MaTeresa, Laura és "Györgyina"

elhagyatott partszakasz.

uhh, sok szivet fog összetörni.

"Én nem is figyelnék és nem is nevetnék,
Ó, ha nem tudnám, hogy ő még csak most tizennégy.
Nem hisz a mesében - ez van a szemében,

Nem tudni mi van, mi van a fejében."

éjjel a parton, tüzijáték helyett "pija me!" azaz fogócska.

Rodrigóóóóó, Rodrigóóóó amigo mio.

Salva profi a közös képek gyártásában. Itt Apukával.

na nyüff.

Nyikk°

a többi majd később, ha gyorsabb lesz a net

el van a bohóc, ha játszik

medence, mögötte a tenger

zord idő járás közepette is lehet romantikázni a sziklákon

na meg horgászni is.

egyveleg

Fura egy család ez. Anyuka a kommunikáció hiányára panaszkodik, itt a Hotel területén Ő az egyetlen személy akivel nem tudok normálisan beszélgetni. Még a kismadarak is többet csicseregnek nekem mint ő. Ráadásul Anyuka felém csak akkor mosolyodik el, amikor rosszul használok egy igét, kifejezést, egyszóval, ha hibázok. Persze másokkal közvetlen és viccelődik, meg mosolyog.

A napokban történt apróbb momentumok:

Szereztünk új barátokat. Lehet már említettem őket. Egy Valenciai család. Apu, Anyu, három gyerkőc. A gyerkőcök kora nagyjából megegyezik, imádnak együtt játszani. Valenciai Anyu kedves, mosolygós, és nagyon jól bánik a gyerekekkel. Val' Apu pörgős, nagydumás és imádja a családját.

Szóval sok időt töltünk velük, szerencsére a gyerkőcök eljátszanak együtt, én meg beszélgetek a szülőkkel. Megkaptam az összes elérhetőségüket, ha szeretnék menni Valanciába, engem és a barátaimat - ha többen megyünk- szeretettel látnak egy igazi, eredeti, hamisíthatatlan valenciai paellára. Apuka kitalálta, hogy kiházasít engem oda. Van egy öccse, és ha hazamegy csak rólam fog neki beszélni, hagyja az eddigi életét és keressen meg engem:D

Ugrás térben és időben:

Az Anyuka - ugye bár az Anyuka az én srácaim anyukája- immáron másodszor is elveszítette piciny fiát a hotel területén. Először akkor, amikor szabadnapom volt. Arra érkeztem vissza, hogy "uhh hallottad, hogy Salva eltűnt és a recepción találták meg sírva?" Legutóbbi eset tegnap történt. Az Anyuka ment a bárba új és régi barátnőivel kávézni és beszélgetni. Salva követte. Visszafordultam és kérdeztem, Anyukát, hogy várjak, vagy hagyjam? "Menj csak, ő jön velem." Mentem játszani a lányokkal. Kis idő múlva visszamentünk és kérdezem, hogy hol van Salva. Néz rám és kérdezi, hogy hát hol? Sürgősen elkezdtük keresni mindannyian. Kiderült, hogy kiment az apukája után a tenisz pályához. Magamban már azon gondolkoztam, hogy miként küldöm el udvariasan az Anyukát melegebb éghajlatra, ha Salva eltűnését az én hibámként akarja elkönyvelni. Szerencsére nem próbálta meg.

Hirtelen más nem is jut eszembe, talán még annyi, hogy a gyerekek eléggé náthásak, kissé betegek. Nem hiába, hideg volt és fújt a szél sokat, a medence ilyenkor nem mindig gyerekbarát:) Salvaval egyre rosszabb a viszonyunk, már szinte egy légtérben sem lehetek vele, mert már akkor kiabál, hogy "niki hagyjál". Anyuka szerint ez azért van, mert beteg és nagyon nagyon fáradt. Az tény, hogy minden gyerkőc nagyon fáradt. Túl vannak pörögve, kiabálnak és nem koncentrálnak semmire sem. Tegnap este fent maradtam a lakásban, miután Salva elaludt. Anyukáék, vagyis a többiek vacsiztak lent stb. Fél tizenegykor feljött Anyuka és Apuka, hogy "niki menj le, és pontban tizenegykor itt legyetek". Mire érkezem le? Egy lány bőgve rohan felém, próbálom megnyugtatni, két perccel később hívnak a kölykök, hogy gyere, mert Alvaró nem kap levegőt. Kiderült, hogy a kissrác hanyat esett és nagyon beverte a hátát. Szerencsére nem lett komolyabb baja, az ijedtség is elég nagy volt nála, talán emiatt is lélegzett nehezen. Na több ilyen estét nem szeretnék!

Már csak holnap vagyunk itt, csütörtökön repülünk vissza Sevillába. Semmi kedvem. A változatosság hiánya itt is unalmas volt, de legalább itt tudtam beszélgetni másokkal. Sevillában sincs sok változatosság. Maximum elmegyünk a farmra, de ott is mindig ugyan azt csinálják.

Nem baj, fél lábon is kibírom, no meg nem sokára láthatom Döncit:)

Nyikk°

az események fokozódnak

Mallorca még mindig gyönyörű, de számomra unalmas kicsit. Be vagyok zárva a hotel területére, nem megyünk sehova. Délelőtt, ha jó idő van lemegyünk a partra, ebéd után „szieszta”, aztán medence, medence, medence. Néha bemennek játszani a fogdába is.

Mivel az eddigi másfél hétből három nap volt csak jó idő, így egy kicsit nehezebb. Most fúj a szél és kifejezetten hideg van. Kész élvezet bemenni a hideg medencébe. Így marad a kertben „rohanj utánuk” játék, ez természetesen az est tízes vacsi után is folytatódik. Mikor máskor fogócskázzunk a többi gyerkőccel?

Az Anyuka és az Apuka az esték egy részét barátaikkal töltik valahol a hotelen kívül. Ilyenkor egy több felvonásos tragikomédia szereplője, a későbbiekben nézője leszek. Roppant mulatságos megfigyelni, hogy a nevetést a bőgéstől egy hajszál vékony határvonal választja el, ami szintén ilyen könnyedén fordul át ormótlan, sikítozós, repedtfazék hanggá.

Első felvonás:

Helyszín, a hotel étterme, fő szerepben Luis - , MariaTeresa - , Salva Basagioti és szerény személyem, közreműködik 150 statiszta. A szövegkönyv rám eső részét írom csak le, mert ez állandó és rövid. „ Ülj rendesen! Ne rohangálj! Ne egyél kézzel! Miért kiabálsz? Nem, még azt is meg kell enni! Figyelj oda, több van az asztalon, mint a tálon!” A többi szerep változó. Luis ilyenkor még a jófiú szerepét játssza, MariaTeresa a primadonna, Salva pedig az étterem közepén torkaszakadtából üvölti, hogy „que te vayas”. Cseppet sem kellemetlen. Harminc embernél több egyszerre sosem néz… A legjobb, hogy a szikrázó tekintetek azt hiszik, hogy én vagyok az anyjuk:D Néhol szánakozva, néha a „ miért nem neveled már meg a gyereked” tekintet. Ha tudnák…

Második felvonás:

Helyszín: Hotel bár

Rohangáljunk sokan a bárban senkivel és semmivel sem törődve. Salva szerepe szerint: „Mi nekem egy üvegasztal? Végig sétálok rajta cipővel!”

Harmadik felvonás:

Az események fokozódnak. Rejtélyek halmaza, izgalmak sokasága leledzik ebben a fejezetben. Ki hívja a liftet? Ki nyomja meg a gombot? - pontosabban ki fordítja el a kulcsot, mert a mi emeletünk már kulcsos – ki rakja be a kártyát a zárba? Ma hányadik próbálkozásra jutunk be az ajtón? - mindegyik gyerkőcnek két lehetősége van. Akkor mehetsz be, ha zölden világít, ha nem sikerült, akkor csak a testvéreid jó indulatára számíthatsz, hogy bejutsz eJ.

Negyedik felvonás:

Este tizenegy elmúlt, irány a kisszalon, tévé bekapcs, azaz „drog beszedve”. Legközelebb ha reklám van, akkor tudok szót váltatni velük. Salvaval mindeközben a nagy szalonban puzzelezni próbálunk. Szorosan kapcsolódik az én szerepem: „irány az ágy, késő van! Pizsi, fogmosás” Reakció a felvetésemre? „takarodj!, Anyu azt mondta, hogy nem kell aludnunk menni” .

Finálé:

Bömbölés, kiabálás, négy- öt hívás az Anyukának, „veled akarok aludni? Mikor jöttök haza?” hiszti és verekedés közepette elalvás.

Tapsvihar és ováció. Köszönöm, köszönöm, virágot és bonbont az öltözőbe. Uhh, bonbont inkább ne, esélyes, hogy mire visszamegyünk Sevillába édesség túladagolásban kimúlok.

Ha nem láttok három napig új bejegyzést, megtörtént a tragédia. „Fagyi és csoki túladagolás és életveszélyes súlygyarapodás következtében alakját vesztette és gombóc artúrként kering az univerzumban”

Tegnapi nap eléggé eseménydúsra sikeredett. Anyukával felmentünk a padlásra a mosógépet beindítani. Pár órával később, amikor a tiszta ruhát ki akartam teregetni, észrevettem, hogy ez tényleg luxus szálló. Még a padláson is medence van, vagy csak bepisilt a mosógép? A lényeg, hogy egy hatalmas pocsolya volt a padláson. A következő mutatványomat minden zsonglőr és kaszkadőr megirigyelte volna. Háton szörfölni a lépcsőn lefelé, miközben megpróbálok egyensúlyozni a tiszta ruhával… Nem sikerült. A szörf igen, lejutottam. Semmi baj, megszoktam, hogy minden másodikra veszek csak levegőt. A lilafolt a karom már zöldül.

Ez a kisebb baleset jó volt arra, hogy rájöjjek, hogy a kislány gonosz. Először segítőkészen „gyógyvizet” locsolt rá, majd amikor nem volt kedvem játszani vele, direkt a lilafoltomat nyomogatta. Bosszúból.

Légyszí, legyen már jó az idő! Legalább strandolni tudnánk. Az a minimál színem is eltűnt, ami eddig volt. Talán az utolsó három napban…

Nyikk°