örülök, hogy a piros a kedvenc színem.

Eddig ez volt a legtutibb nap, persze kisebb, már lassan megszokott zökkenőkkel.

Egy délután alatt annyi minden történt, azt se tudom hol kezdjem. Á, el sem mesélem őket. Nem kell minden apróságról tudnotok.:D Na egy dolgot azért mégis! Anyci, Apci és egyéb talán aggódó kedves ismerősök ne olvassátok tovább, vagy csak orvos jelenlétében. Ma szemeztem egy óriásian hatalmas igazi húsvér spanyol BIKÁ-val. Felkergetett a kerítésre, visszafelé jövet szintén, de akkor már jobbnak láttam át is ugrani a túloldalra. Elég félelmetes, hatalmas, több kilós fekete test, két szarvval villogó tekintettel ront feléd… azért nem mondom, hogy nem fostam csak kicsit nagyon. Hiába mondtam neki kapálózva, hogy „hhhvvváááá”. Semmi. Nem gondolta úgy, hogy a másik irányba megy. Legközelebb határozott, ám kedvesen mély búgó hangon mondom neki, hogy „hhhvvváááá” és művészibben kapálózom majd. Csak úgy porzott minden, ahogy arrébb rongyolt. Én nagyon nevettem, az Anyuka már kevésbé. Ő jobban megijedt, talán mert ő jobban tudja mire képes ez az állat, na jó igaziból miattam aggódott nagyon.

Juuuj most nagyon várom a holnapot, remélem az is hasonlóan jó leszJ

Szép álmokat mindenkinek!

paszi

ui.: képeket majd csak Sevillából töltök fel!

mikor lesz az első olyan nap, amikor nincs balhé?:)

Ma egész jól kezdődött minden. KoppKoppKopp. De mért nem tudnak legalább délig aludni, ha hajnali kettőig fent vannak?:D Most valahol kint vannak a pusztában és marhákat hajtanak. Igazából fogalmam sincs, hogy ki és merre, mert amíg vasaltam eltűnt mindenki. Kivéve a „személyzetet” és Nuriát, a picibabát. Lehet ő is pucolna néha, ha nem csak 3 hónapos lenne. Na de a vasalás azt hiszem meghatározó lesz a kint töltött időm során. Azért jó, hogy a farmokra nem hoznak külön ruhát, mert így szinte minden másnap nyúzhatom a vasalovat. – tó – tavat, ló-lovat nem?:). Igaziból Sevillában is minden másnap engem ér a megtiszteltetés, hogy vasaljak. Pedig nem is vesznek a srácok minden nap tiszta ruhát. Csak, ha már nagyon dzsuvás.

Az Anyukával is egész jól indult a reggel, lehet az lesz a közös nevező, hogy kiröhögheti a spanyol (nem)tudásomat. Salva még mindig nem akar velem reggelizni, de ma reggel már kétszer hozzám szólt. Ez nagy szó! Mert eddig csak délután, este jutottunk el odáig, hogy tudomásul vegye, hogy én is itt vagyok (ha valamit nem akar, azt nagyon is a tudtomra adja, de hogy játszunk, vagy, hogy ne nézzen át rajtam reggel…na olyan még nem volt).

Elég lájtos volt a délelőtt. Hódolhattam a semmit tevésnek és a kutyasimogatásnak. Ők a legjobb fejek itt. Csak sajnos ki vannak kötve. Úgy érzem szeretnek mindent és mindenkit korlátozni:)

El Coto del Rey- en még a mobilinternet is alig működik, ha szerencsém van erre fújja a hálózatot a szél. Most kint ülök a Palota oldalában, itt egész jól működik. Nem is kell az mp3 lejátszóm, mert itt helyben van a múúúúzika. A (több)száztagú tehénkórus koncertezik.

Egy fontos infó még: keddig a magyar számomon vagyok elérhető, mert lemerült a spanyol telóm és nem tudom a pinkódotJ

páááááá