Ha háromkor kell indulni a reptérre mi sem jobb, mint fél három- háromnegyed három között még a ruháimat keresgélni, hogy mit is szeretnék vinni. De csak sikerül elindulni.
Ferihegy 1-en – még szerencse, hogy online chekkoltam a gyorsabb ügyintézés érdekében –csak egy sort kellett kivárni. MINDENKI abban az egy sorban állt, mert ott tojnak rá, hogy van e már beszállókártyád vagy nincs. Plusz csomag fizetés után könnyes búcsú, és irány befelé, persze a sor itt még hosszabb, az idő meg rohan.
És én még azon tanakodtam, hogy vajon túl jutok e időben a detektoros kapun! – csak megvár a gép, ha már be vagyok chekkolva??! Hát hogyne várt volna meg. Majd egy órás késéssel fel is szálltunk. Jobbra tőlem kakaskodó – és a spanyolokhoz méltó temperamentummal rendelkező - kamaszok csoportja. Mögöttem, előttem szerelmespárok. A szívecskék csak úgy repkedtek, Cupidó vadászott a csomagtartón ülve.
A hihetetlenül izgalmas repülő úton megtudtam egy magyar cég minden apró- cseprő titkát. Még jó hogy titkok, így csak az utasok hallották, kész szerencse, hogy szinte több, mint a fele beszél csak magyarul. Hátha olvassák ők is: szóval Emese hiába vagy oda Péterért, és István azért olyan „fura” néha, mert meleg! Ja és Emese! A kollegáid igen kedvesek, nem röhögtek rajtad sokkal többet, mint egy 30 percet csak. A nagyon kedves és mindig mosolygós stuwardessek nem ezen a gépen utaztak. Az unott arcú széplányok annyira élvezték a munkájukat, hogy ihaj. Cirka egy órás késéssel leszálltunk Madrid- Barajas repterén, és a wizzair olyan jófej, hogy gratis kaptunk 25 perc szaunázási lehetőséget a gép belsejében a kézipoggyászokkal megrakodva. Miután megharcoltam a csomagjaimért elindultam a metró irányába, jártam már erre – igaz nem ma volt - úgy gondoltam nem kell nekem segítség, megtalálom én a metróhoz vezető utat. De csak nem volt ismerős az útvonal, azért kitartóan követtem a „METRÓ” feliratot. Csak két terminálon sétáltam keresztül, de azt hiszem sejtem, hogy akkor hol hibáztam. Persze semmi se biztos, de talán miután megszereztem a csomagokat le kellett volna mennem egy emelettel lentebb a metró végállomáshoz és akkor nem sétálok végig két megállótJ Metrónál megismertem új barátaimat – Hello Szabolcs, hello Tomi, na milyen Valencia?:) – ugyan arra a buszpályaudvarra tartottunk, ők tudták, hogy lekésik a buszukat, én tudtam, hogy még bőven időben vagyok. Ráadásul így legalább nem egyedül cipekedtem. A sors fintora, - hogy ne kezdődjön zökkenőmentesen ez a másfél hónap - hogy aznap éjjel nekem még volt 3buszom Sevillába, akár válogathattam is volna, ha nem csak a reggeli járatokra van hely. Hát milyen dolog ez kérem? Még 10 óra a busz indulásáig, persze a srácoknak kiderült, hogy mégsem az utolsó járatot késték le, így hajnali egy körül elváltak útjaink. Bevetettem magam a váróterembe, abban a pillanatban, ahogy kifeküdtem volna a padon, jött a kedves biztonsági, aki száját annyira összeszorítva beszélt, hogy a levegő épp hogy ki tudott szökni. Csak sejtéseim voltak mit is szeretne. Fél órával később, amikor már épp összehaverkodtunk egy portugál házaspárral úgy vágtak ki minket a buszpályaudvarról, hogy csak a kérdő és az élesen gyilkoló tekintetek villanása látszott a sötétben. Csak az mehetett be, akinek volt jegye a három vagy a négy órai járatokra. Nem volt más megoldás, elfoglaltuk a füves teret a bejárattal szemben. Szerencse, hogy Égervölgyben, a táborban Kata kiokított bunkerépítésből, no meg emlékeztem Ferkó és Benő jó tanácsaira is. Így a táskáimból (4) olyan erődöt hoztam létre, amit sokan megirigyeltek a környéken. A Spanyol-arab házaspár két lurkója szórakoztatott néha, és még kartonpapírokat is kaptam, hogy nehogy felfázzak a földön ülve. Nagyon kis családias volt, egy hajléktalan nagy- nagy család. Persze se inni, se enni való, mivel már azt sem tudtunk venni az automatából. Mikor végre elaludtam volna a füvön, a csillagos ég alatt, körbe nézek és sehol senki körülöttem, beleértve az embereket és a csillagokat is. Erősen világosodott már. A maradék 3 órát „ülve-alva” töltöttem, de immáron beköltöztem a melegbe – a réten hideg volt, hosszúgatyában és pulcsiban is fáztam. A buszon további ismeretségekre tettem szert, egy kubai hölgy és egy igen rámenős dél-afrikai fiatalember személyében. Sok sok utazás után végre megérkeztem Sevillába. El se hiszem, már csak egy feladat van, ami nem más, mint hogy megtaláljam a másik buszt, amivel eljutok El Rocio-ba – persze, hogy csak tíz percem van rá. Itt úgy érzem meg kell említenem a buszsofőrt, aki nem úgy néz ki, mint egy tipikus spanyol, sokkal inkább mint… hm szóval igen. J Ahogy közeledtem El Rocioba tudtam, hogy mindjárt találkozom „A Családdal”, akikkel másfél hónapig leszek. Az egész napos utazás, fáradtság és az eszméletlen meleg hatására izgulni sem volt energiám, leginkább csak zuhanyozni akartam. A nagy találkozás még váratott magára, a busz máshol tett le, mint ahol kellett volna. Telefonon és egy kis helyi segítséggel megtaláltuk egymást. - Nojbi! Kitalálod, hogy milyen kocsijuk van?:). Az anyuka és Manuelo jött értem. A terepjáróba beszállva –igen Nojbi, Toyota. Toyota Landcruiser. – megindultunk a semmi felé. Én azt hittem, hogy a vadnyugat a filmeken létezik már csak, illetve, hogy az utóbbi tíz napban ott táboroztam. Nagyon nagyot tévedtem. Fél óra kocsikázás után, a lovak, tehenek, és ranchek mellett elhaladva végre megérkeztünk A RANCH-re. Utóbb kiderült, hogy Nemzeti Park területén vagyunk, és ezek a farmok szinte mind mind a családé, testvéreké, szülőké, nagyszülőké. „EL PALACIO REY” - ahogy a tábla is jelzi a kapunál- hatalmas, mind az épület, mind pedig az állatvilág. Ezen a kis farmon lakik két család- állatokat és a farmot gondozzák, illetve mosnak főznek takarítanak a családra- meg kb X ló, Y tehén és bika, Z szárnyas, egy Bambi, és 7 kutya. Utóbbiak kikötve egy lánchoz egész nap. Mikor megláttam szegény blökiket elgondolkoztam, hogy mit is keresek én itt:S – otthoniak simogassátok meg helyett Francit és Pöttyöt is légyszí!!!- Akik az étkezésért felelősek kedvesnek tűnnek, egyenlőre a „mit foglalkozzak én ezzel” kategóriába tartozom. Ha véletlenül beszélünk, letolnak egy tíz perces speech-et másfél perc alatt. A névelőket megértem ám! No de a lényeg, akarom mondani a lényegek akik miatt jöttem… Épp, hogy lepakoltam a csomagjaim a „palota” egy kis szárnyában –persze csak egy picinyke szoba és abból is csak az ágy, na meg a fürdő az enyémJ - mentem a kivégző osztag elé. Nem vicces. Nagyon nem. Egész napos utazás és nem alvás után sokkhalmazt kaptam. Vagy 8-10 gyerkőc a medencében, kisebb- nagyobb, kicsit kisebb, kicsit nagyobb, de a lényeg, hogy a legidősebb 8 éves, a legkisebb pedig csak 3 hónapos – rá egy nagyon kedves dominikai hölgy vigyáz. Úrihölgy anyukák és kedves férjeik az árnyékban pihennek, és meredten nézik a medencét, majdnem bocsánatot kértem, amikor jelenlétemmel kizökkentettem őket hétvégi tevékenységükből. Szóval az első sokk az volt, hogy hülyének éreztem magam, hogy valamit félre értettem és nem 3 gyerekről volt szó??? Utána szinte rögtön jött a következő, hogy a gödörből ne is legyen kedved kimászni, az Anyuka – jelölés tekintetében „az Anyuka” mindig az én 3 kölköm anyukája lesz, persze „ANYA” meg az én AnyukámJ- bejelentette, hogy ne haragudjak, de ő és a kedves férje partizni mennek este. Természetesen nem így tervezte, csak így alakult. Szóval fél órával később és persze milllió egymásnak ellentmondó utasítással a hátam mögött, ott maradtam a sok törpével, az ő szüleikkel – akik néha eltűntek a terepjárókkal a homokon rodeózni. A lényeg, hogy azóta is utasítások tömkelegét kapom, ami sokszor – szinte mindig- ellentmond annak, amit 5perce mondott. Amúgy elsőre egész szimpatikus a család, az Anyukát nem tudom hova rakni. Salva 3 éves, állandóan csak „NO!” „NO!” Por que no? „NO!” „PORQUE NO!!!” ja és persze az elmaradhatatlan „Mamiiii!! Quieres mi mama!!” és a hiszti hozzá. MariaTeresa 6 éves, az angol királynő kevesebbet képzel magáról, mint a picilány. Utasítgat, hisztizik, kiabál. Lusta és elvárja, hogy minden úgy legyen, mint amit ő elképzel. Luis? Luis 8 éves. Egyenlőre kedvenc. Értelmes, okos, helyes kissrác. Nincs hiszti –eddig-, kommunikál velem, játszani akar, nagyon kis ügyes. Nagy vadász! Képes órákat állni a pajta mellett és várni a kismadarakat, hogy arra szálljanak. Tegnap öt kismadarat és egy galambfélét lőtt a puskájával. A határokat természetesen próbálgatják, bejön e a „hozd ide” tedd oda”csináld ezt- azt” műsor. Egyenlőre még ők hordják a székeket, meg a többi kellékeketJ. Azon is meglepődtem, hogy kb elém is elém rakják az ételt. Nem jó érzés. Nem szeressem. Persze egyedül eszem, a család közben a nappaliban tvzik, kanapén eszik. Ha végeztél a vacsival – tehát már rendet is raktál a srácok fürdőjében, szobájában, játszó szobájában – bemehetsz a kisnappaliba (gyerek játszó szoba) tévézni. Tehát, tudd hol a helyed…
Manuelo, Sebastiano, Rita, Rocio, Loli és a farm személyzete nagyon kedves és ha hiszti van segítenek, ha épp arra járnak.
A farmon töltött 3 nap alatt rodeóztam terepjáróval –sajnos nem én vezettem-, miközben a szülők lóháton marhákat hajtottak. – just for fun, bár biztos ez egy életérzés azért csinálják-, traktorral lovakat tereltünk, tojásokat gyűjtöttem, döglött madarat cipeltem –pfúúúj, jobb szeretem tányéron…- és kígyóval is találkoztam. Aztán ma reggel irány Sevilla.Végre! Délelőtt egy kis szabadidő, mivel tönkrement a telefonom így vettem egy spanyol simkártyásat - 697701616 , ez a számom írjatok sok sok smst!!!!!:) (+34 kell elé?!)- Délután csak játék játék játék. Majd este irány a prájvit szabadidőközpont. Csókoltatok mindenkit, hogy betehettem oda a lábam. Természetesen a partról nézhettem a srácokat, amint a medencében ökörködnek. Egy picit lóvés a hely csak. Holnapra kisestélyit veszek, valami nagyon márkásat, akkor talán nem tűnök ki, persze sérót is belövöm és felveszem, a ki ha én nem arcomat.
Azt hiszem abba hagyom. Ennyi elég lesz, na meg nagyon más nem is történt szerintem.
Jaj még a napirend igen vicces. Reggel a családnak kelés 8-11 között bármikor -én készenlétben ülök, de már megvan erre a módszerem-, reggelinél segédkezés, egyelőre csak jelenlétemmel erősítem a reggeli fontosságát, majd játék/ tv és hiszti anyuért, 3 körül ebéd, ha mázlim van utána kb 6-ig sziesztaJ utána játék tv strand valami, majd este 10 kor fürdés és vacsora. ( Ma lájtosan hambi és sültkrumpli volt a vacsi) aztán még pakolás, vasalás –ha van mit – és irány a laptop. Eddig elég sok helyet szabadítottam már fel a gépen, könyörtelenül törlök. Egy szó, mint száz nem tudom, hogy a spanyolom mennyit fog fejlődni, illetve, hogy az angolom romlani, de egy biztos, Spangolból már perfekt vagyok. Erősen el kell gondolkoznom, hogy angolul vagy spanyolul mondok valamit.(ja merthogy a gyerkőcökkel angolul kell beszélnem) Egyenlőre még nagyon furi kint lenni, szívesen döglenék a gödörnél borozgatva, vagy bicikliznék ki a rómaira palacsintázni, vagy Francival egy hatalmasat sétálnék stb. .. de lesz ez jobb is. Ezek csak az első napok. Na ennyi, legyen boldog a napotokJ
heló, pusznya, paszi, pucsi
