Eme kimerítő séta után irány a tengerpart, ROHAM LÉPTEKBEN! (mint szinte mindent)
A parton Luis hívott strandröpizni - bár csak engem hívott, de jött az Anyuka is, Salva is és MariaTeresa is. Az Anyuka hozzáértően megszakértette a röplabdázás tudományát, bár beletelt egy kis időbe, amíg rájött, hogy a gumi labda szélben könnyen repül...
Ebéd után jött a szieszta. No nem nekem. Anyuka, Apuka, Salva irány a 7.emelet és alvás. Én meg ketté szakadtam. Szét szakadásom közepette nyertem egy célba lövés "versenyt", ami miatt órákig nem szólt hozzám Luis. Mivel ő nagy vadász, és tucat számra lövi a kismadarakat, enyhén megorrolt rám, hogy több pontot lőttem a céltáblán. Majd ha visszamentünk Sevillába, El Coto-n ki vagyok hívva egy versenyre. Hisz nem hagyhatja annyiban. Az önérzetébe gázoltam.
Este ismét egyedül maradtam a gyerkőcökkel, szerencsére este kivételesen egy számukra rettentően izgalmas produkciót nézhettünk meg. A mágus varázsolt, asztalt lebegtetett, gyüjtogatott stb. A Hotel szinte összes picúrja tátott szájjal figyelt.
A kifogyhatatlan energia megsokszorozódott, amikor még vagy 6 haverjukhoz csatlakoztak.
Éjfél körül megelégeltem és irány a lakás. Még egy óráig semmi probléma, majd beindult a nyűgősség gépezet. "Takarodj"" hol van Anyu?Anyut akarom". Még egy jó kis hiszti folyamat, és a pizsama végre felkerült. Két harmad arányban. Az annyira nem is rossz. Egy harmada most is a napközbeni ruhájában alszik, bömbölés közepette, Anyuka ágyában aludt el. Életem leghosszabb másfél perce volt, amikor átvittem a testvérei mellé. Atyaúristen, ha felébred véget nem érő sírás kezdődik, és Anyuka még sehol... Kell az adrenalin, ez is egy fajta extrém sport:)
Most, hogy így mindjárt három óra, csak reménykedni tudok, hogy holnap kapok egy két szabad órát:)
Nyikk°
u.i.: vajon Dönci otthon van már?:)
