2010. július 22., csütörtök
helyesírást ne nézd, már alig beszélni magyar.... :D
Úgy érzem pillanatról pillanatra változtatni fogom a véleményem. Illetve nem a véleményem változik, hanem vannak jobb pillanatok is. Tegnap több órát játszottunk úgy, hogy nem kellett az Anyuka. Aztán jött a hiszti, a balhé. Rohanás az Anyukához. Ebéd után (kb 3 kor ebéd) megint játék, de leginkább tvzés nekik én meg pakolok:) majd 6 körül az Anyuka bejelentette, hogy indulás, mert el kell intéznie néhány dolgot. Elindultunk vásárolni. Babakocsi, két nagyobb két oldalról. Egy vonalban kell menni, mert mögötte nem lehet!
Na ki találja ki, hogy mi volt ismét a fontos elintézni való?:) IGEN!! Vásárolni mentünk, becserélni ruhákat, illetve ajándékokat vásárolni. Mindezt az Anyuka részéről fapofával, arcizma csak akkor rándult, ha kiabált. Felkiáltó tekintetét a napszemüveg enyhítette picit. Szóval dél és egy között a nagyon kellemes 35 fokban, víz nélkül végig sétáltunk egy sétáló utcán, amíg az Anyuka vásárolt, nézelődött mi ültünk a padon. Pontosabban én ültem, ők hol ki, hol be rohangásztak, keresztül kasul mindenen. Hazaértünk, jött az utasítás: „ Meg kell csinálnom az ebédet, egyedül akarok lenni. Csak a játszó szobában lehettek. Niki! Tegyél be egy filmet nekik, vagy játszatok amit akarnak. Csak a konyhába ne jöjjenek be.” Fél óráig egész jól működött, utána beindult a Salvagépezet: „Mamíííí!Mamíííí!”. Ebédnél hiszti, pofon, ami jön. Volt egy „jó” kis beszélgetésünk az Anyukával, a végén már könnyes szemmel közöltem vele, hogy ez így nem jó. Döntse már el mit is akar, ha ott van nem szólhatok bele, de le vagyok tolva, hogy miért nem beszélek ??! és ilyesmik stb stb stb.
Ezen túllendülve – jaaaaj majd elfelejtettem! Fel is jegyeztem a naptárba! Nem egyedül ebédeltem, hanem a srácokkal! Persze az örömben ott a sz**, mert akkor volt a SírásRívásPofonTasliÜljleEgyélNebeszélj. Salva hatalmas barna szemekkel néz rám, miközben könnyei patakokban folynak. Szívem majd megszakad, de nem, nem foglalkozhatok vele, nem szólhatok bele. Elég kellemetlen érzés, azt se tudtam hova nézzek. Talán, visszaugorva az előzőkhöz ez volt az a pont amikor az Anyuka is rákérdezett nálam, hogy mi van. Szóval ezeken túllendülve jöhet megint a játék, jobb kezeddel Salvaval játszol és ütögeted a lufit, a másikkal Luissal „focizol” (szörme állatokkal kell egy kis labdát kapura lőni) és a hárommal egyszerre beszélgetsz, vagy legalábbis azzal, amelyik hangosabb – vagy amelyiket megérted:D. Mi ez ha nem multifunkci?:)
Na de gyerekek, ha kijátszottátok magatokat, akkor nikinek irány a kis szobácskája, mert kissé elege van az Anyukából mára, de még ott az egész délután és este. A megpróbáltatásoknak koránt sincs vége mára. Türelem és mosolyog. Türelem és mosolyog. Megy ez. Jöhet a törperuhák vasalása, másfélszer akkora a vasaló, mint a legtöbb rövidnadrág, de egy két esetben a pólóknál isJ Na meg az itteni vasalóhoz képest a transzformerszek igen csak kezdő átváltozók:) Arra is rájöttem, hogy többek közt mi hiányzott eddig az életemből. Sevilla. 35 fok, verőfényes napsütés, pici szél, de frizura még mindig tart, no meg a gőzölős vasaló.
Hét körül még sebtiben irány EL ROCIO, vagy EL COTO del REY – el rocio a város, el coto del rey a birtok. A kocsiban elgondolkodtam, hogy egy teljesen új nikit fogtok visszakapni. Nem is tudom, hogy mikor volt olyan legutóbb, hogy csendben vagyok, és nincs is kedvem beszélni. Bár lehet, hogy ha hazaérek, akkor kibeszélem a bennem ragadtakat. No meg sürgősen el kell kezdenem sörözni és csokizni, mellesleg már most fogytam. A szabadnapjaimon –ha egyszer talán lesznek- beszabadulok egy csoki-fagyi raktárba és megállás nélkül tömöm magamba a csokikat. De azért haza is viszek majd mutatóba, hogy a srácok lássák, hogy bibibííííí. Jó, másnap megveszik majd az egész raktárt. Ezt még azért átgondolom.
Veszélyes rám nézve ez a hónap. Ennyit gondolkodni… de legalább kezdek rájönni, hogy a legnagyobb probléma köztem és az Anyuka között, hogy annyira különböző a személyiségünk, hogy az valami eszméletlen. Kezd körvonalazódni számomra, hogy ő az a típusú ember, akivel a személyiségénél fogva nem szívesen beszélgetek, lehetőség szerint kerülöm is. Nincs mit tenni, a délutáni sziesztát ki fogom használni pihenésre, és elindult a fal, nem hiszem, hogy augusztus végéig le tudja rombolni. Max beépíti magát, éljen Kőműves Kelemenné!:D Gyerkőcöket sajnálom. Luis valamilyen szinten az apja, de talán még leginkább ő önmaga. MariaTeresa egy az egyben úgy viselkedik, ahogy az Anyuka – igen, a lány is és az Anyuka is Maria Teresa -, próbálgatja azokat a hangsúlyokat, próbál hasonlóan reagálni dolgokra, velem leginkább felcseréli a szerepeket és úgy játszik, mintha ő lenne az Anyuka, én pedig ő, Maria Teresa. Salva pedig azt majmolja, aki éppen felkeltette az érdeklődését. Általában azért Luist utánozza, ismétli. Bár amit eddig láttam belőlük, családtagokból, ismerőseikből kell is ez a stílus. Azért kivételek is vannak. Beatriz, lehet nem így hívják, ő egész jófejnek tűnt. Jut eszembe, csak az amerikai filmekben vannak helyes, jó kiállású latinloverek a farmokon?? Se egy kertész, se egy lovász fiú, semmi. Eddig csak két öveg, nagyon pocakos hapsival találkoztam a személyzetből. A többi farmnak is adok azért még esélyt:D
Ma azért írtam ennyit – természetesen több részletben -, mert a farmon nem, illetve alig megy csak a mobilnetem. Messze vagyunk Seviállától és mindentől. A semmi közepe után kettővel. De most mozdulatlanul vagyok, így már 5 perce megy a net;)
heló, pusznya, paszi,pucsi