Tegnapi nap kissé felemásra sikeredett. Anyuka nem tájékoztat semmiről. Ha nem kérdezek nem mond semmit. Volt, hogy közölte délben, hogy ha akarok akkor menjek olvasni, pihenni, mert pontban kettőkor nekik menniük kell. Rendben, én úgy is itt vagyok, csörgess és jövök:)
Na de tegnap kértem kora délutántól egy két órát, hogy Elaékkal ebédeljek, hogy elköszönjünk satöbbi. Majd egy órakkor közölte, hogy menjek csak amikor akarok, mert ők ma a barátaikkal vacsoráznak. Királyság. Csak társaságom nincs. De megoldottam, nagyon jól sikerült délután lett. Ökörködtünk sokat az animátorokkal, a guardaríaban dolgozókkal és kedves valenciai családdal.
Mint ma reggel megtudtam, igen nagy hibát követtem el. De erről majd később.
Vissza a tegnaphoz. Este felmentünk, zuhany mielőtt mennek vacsizni. Persze nem tudtam, hogy én is megyek e vagy sem. Sejtettem, hogy nem, ilyenkor jövök rá milyen jók a megérzéseim:)
Szóval felértünk a lakásba, ahol egy villámló tekintet fogadott. "Niki hol van a ratón?!" (ratón = Salva plüss egere, amivel alszik) Fogalmam sincs. Gondolom a szobában. Jáj, rájöhettél volna már, hogy ne gondolkozz. Nyilván nincs ott. "Ezt meg kell találni! Te voltál tegnap este a sráckkal...és reggel még az ágyon volt" Amíg ők elmentek vacsorázni bepakoltam a gyerkőcök bőröndjét, nem mindegy ám, hogy pakolod. A tiszta gyűrött ruhát gyűrődés mentesen kell pakolni, a szennyest összehajtogatva egy másik bőröndbe. Nem mintha nem az egészet mosnánk majd ki, és vasalhatnám az összeset. Bepakoltam, megmozdítottam mindent ami mozdítható, hogy hol van az a nyűves ratón. Lábakélt! Anyuka megprobálta, hogy biztos akkor vittük le a hetedik emeletről, amikor velem vacsoráztak a srácok. Nem jött be, eléggé határozott voltam. Éjjel amikor hazajöttek kedvesen - tényleg- érdeklődött, hogy nem találtam e meg. Miután mondtam, hogy nem, arra jutottunk, hogy valószínüleg amikor ágynemű csere volt, szegény nyűves egérke áldozat lett. Minden esetre szóltunk a recepción. Rajta vannak az ügyön.
Annyira elterveztem, hogy ha az én hibámnak állítja be az egér olajra lépését, akkor szépen közlöm vele, hogy "köszönöm az eddigi kedvességeteket, összeszedem a cuccaim és keresek szállást a maradék időre". De hát nem kedves volt velem???
Az én estém sem pakolásból állt csak:) Amikor lementem vacsorázni megrohantak a gyerkőcök, hogy ugye játszunk? Vacsi után még búcsúzkodtam, mindenki sajálta, hogy másnap visszamegyek Sevillába és reményeiket fejezték ki az irányába, hogy remélik jövőre jövök ismét a családdal. Sose lehet tudni. Sajnos a kedves valenciai családtól nem tudtam elbúcsúzni. Sebaj, majd Valenciában legközelebb:)
Aztán jött a már már megszokott este tízórás vacsi utáni pihentető fogócska. Szerencsére ez most elég rövid volt, így még a Michale Jackson "emlékzenekar" koncertjének a végét meg tudtam hallgatni.
Reggel nagyon reggel volt. Nyolckor indultunk a reptérre, persze nagy rohanás, így is utolsónak csekkoltunk be. Éppen hogy, de elértük a gépet.
Kimerültséget érzek, két hét minimum hat gyerekkel folyamatosan, elfáradtam. Ráadásul lebetegedni is sikerült, torokfájás, láz, fejfájás. Amikor visszaértünk Sevillába, kis pakolás, majd én jöttem a szobámba, mert nem éreztem magam kommunikáció képesnek.
Hát a hiba", amint fentebb említettem. Tragikus és visszafordíthatatlan hiba. Anyuka nagyon haragszik rám. Mert beszélgettem. Beszélgettem a valenciai szülőkkel, az animátorokkal, a fogdásokkal, a pincérekkel és a hotel vendégeivel. Vagyis mindenkivel, csak a "saját" családommal nem. Ez így nem teljesen igaz. 5/3-kal beszélgettem. Tény, hogy a szülőkkel tényleg nem. Na ez a bűnöm.
Még van két hetem velük. Nem tudom, hogy a farmra megyünk e, vagy Sevillában leszünk, egy biztos, amikor csak tudok lépek körbe nézni:)
mennem kell. viszlát később. pár nap múlva.
de lehet, hogy képek lesznek talán már holnap is, vagy ma éjjel.
Nyikk°
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése