2010. július 28., szerda

indul a mandula

Meglepődtem. Nagyon. A gyomrom is kicsit összeugrott. Nagyi délben csöngetett. Pikkpakk fent volt a hetediken, szerintem meg se várta, hogy a kaputelefonnal kinyissam a bejárati kaput, már a felteleportált. Tényleg idős, nagyon, viszont egyenlőre – koppkoppkopp- teljesen másnak tűnik, mint az Anyuka. Első ránézésre kedves, szimpatikus néni, amolyan született nagymama, és ami a legfontosabb nem volt félelmetes a mosolya. (nem mint a kedves lányáé „whiáájj”, beleborzongtam.) Se perc alatt összekaptuk a csomagokat – remélem semmit sem hagytam a lakásban, és mindent lekapcsoltam amit kellett -, irány a földszint, ott vár a papa.

Meglepően alacsonyak, vagy csak az Anyuka, a lányuk lett véletlenül túl magas? Bár ki tudja, lehet, hogy anno a papa daliás legény volt, a nagyi pedig kecses, mint egy antilop. Az antilop mióta kecses?! A lényeget úgy is értitek. „LA RANA” a „farm, ahol élünk” – Nojbi neked lesz igazad! Tényleg szappanopera lesz. Most forgatjuk a sorozat új évadátJ. Jaj, de rossz, de nem hagyhattam ki. A belső késztetésem erősebb volt, mert mi van. Útban „LA RANA” felé, az itt létem alatt még nem tapasztalt dolgok történtek! Salva, a 3éves, végig csacsogta az utat a nagyiékkal és velem is! És, ha még annyira nem is kedvelnek a srácok, de a kispárna szintet már megugrottam. MariaTeresa, a kicsi lány végig aludta az utat rajtam, a vállamon, az ölemben, vagy ott, ahova épp dőltJ. Ha haza megyek nem csak takarításFőzésMosásVasalást vállalok majd, idővel bővítem egyelőre még nem létező cégem szolgáltatásait is. Egy hatalmas, sokrétű vállalatot hozok majd létre a fentebb említett szolgáltatásokkal, illetve igazi húsvér kispárnák bérbeadásával. A pozíció meghirdetésre kerül majd, nem kell aggódni. A felvételi vizsgán lesznek „előalvók”, teszterek. Persze stipistopi előjoggal én rendelkezem, és van VIP alvás teszt is.J Hol is tartottam? Párnapárnapárnakocsikocsi…igen, nagypapi és nagymami végig kommunikált velünk, egy rég nem tapasztalt, új érzés fogott el. Érdeklődtek felőlem is, beszélgettünk. La Rana hatalmas, ameddig a szem ellát, rövidlátók esetében még azon túl is, mind a birtok része. Teljesen más, mint El Coto dey Rey. Elrendezés tekintetében ez a farm magasabban, mondhatni egy dombon van. Nem jártam még körbe, mert a nagy melegben érkeztünk, de lesz szerencsém egy két óra múlva megejteni, a „látogassuk meg a lovakatTeheneketMadarakatPorcicákat sétát”. Úgy érzem szeretek itt lenni. Van nagyon sok, még annál is több kutya. Nincsenek kikötve, illetve kettő igen, de a többi kb négy- öt nincs. Szeretik őket, a nagyszülők mellett fekszenek a nappaliban, étkezésnél nyugiba ülnek a lábaknál. Egy biztos, hogy már most jobban kezdődik az ittlét –maradjon is így-, mint el Coto-n. Eddig két hölggyel találkoztam a személyzetből, az egyik nagyon szimpatikus, beszélgettünk, érdeklődő, segítőkész, kedves. Bírom. A másik? Semleges. Amit eddig láttam nagyiékból, vagánynak tűnnek. Papa viccel sokat, a nagyi üvegből issza a sört, sokat nevetnek. Reméljük a kezdeti lelkesedés kitart még 4 napig. Meglátjuk.

Nyüff°

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése